2012. augusztus 3., péntek

ALCYONE - Ptah csoport


Szeretett Testvéreink!

Nagy változásokon mentek most keresztül. Felszínre kerültek, kerülnek olyan emlékeitek melyekről azt gondoltátok, már feldolgoztátok, letettétek, elengedtétek. Valahol mélyen legbelül mindig éreztétek, hogy valami nincs rendben. Most van itt az ideje a sebek felszakításának, hiszen még ott vannak és a látszólagos gyógyulás mélyén ott a lüktető seb. Mely újra, és újra lüktetni kezd, amíg végérvényesen szembe nem mertek nézni vele. Miért cipelitek a múltat? Nincs jelenetek?  Jövőtök? Nem arra felé kéne hát haladnotok? Mindig visszafelé néztek, a múlt sebeit nyaldossátok, nem mertek szembenézni legbensőbb sérelmeitekkel, félelmeitekkel. Hozd felszínre, ha még oly fájó is az emlék. Nézz szembe vele, keresd az ok-okozati tényezőt. Ne felelősöket keress! A felelősség áthárítása nem vezet eredményre, hisz Te is ott voltál, Te is szereplője voltál a történetnek. Nézz magadba, mit tennél ma másképp. Másképp tennél, döntenél? Valószínűleg igen. Most nyugodtan érezd át fájó emlékeidet, menj le egészen saját poklod bugyráig. Nem baj, ha felszakítod lelked sebeit, megéled az elvesztést, bánatot. Sírj nyugodtan, nem lát senki. Most nem számít milyen kicsinek érzed magad. Tedd fel a kérdést magadnak: mit tennél ma másképp? Azon a történeten már nem tudsz változtatni, de a legközelebbi szituációban már tudni fogod a választ. Engedd el a fájó múltat. Bocsáss meg magadnak, és bocsáss meg másoknak is! Ne tárolj gyűlöletet, félelmet a fény helyén. Legyen világosság benned. Nézd, kedves, a kezünk nyújtjuk feléd, tárd ki szíved és fordulj te is felénk. Szívünkből szívedbe áramlik a szeretet, csak nyisd meg szíved kapuit, befogadva a Fényt, mellyel emlékeztetünk téged arra csodálatos fényből született lényre, aki eredendően Te vagy! Kérdezted már magadtól, hogy miért gyűjtöd magadba a szomorúság, bánat emlékeit? Miért abból őrzöl többet, mint szép emlékekből? Miért erősebb a félelmed a bizalomnál? A gyűlöleted a szeretetnél? Hová lett belőled a bizalom, mellyel Atyád fordul feléd? Nyisd meg szíved legmélyebb zugait, keresd meg ott Őt. A szeretetét, a bizalmát, mit beléd helyezett születésedkor. Miért felejtett el szíved emlékezni az Ő szeretetére? Mert fontosabb lett számotokra más szerelme. Lekorlátoztátok önmagatokat a fizikai síkotokra. Ideje lenne felébrednetek csipkerózsika álmotokból és szembenézni igazi önvalótokkal. Miért kívül keresed a szeretetet, a szeretet benned él, Ő benned él, saját magából adott Neked Életet! Hát nézz magadba, gyermek, s találd meg fényesen ragyogó csillagod szíved mélyén. A ott lesz Ő, ki mindig, minden körülmények között szeretett, de azzal, hogy elfelejtetted, hogy Te ki vagy, ezzel elfelejtetted Atyádat is. Ne kívül keresd önmagad, a szíved mélyén leled meg az igazat!

Ptah csoport
2010. február 9. Kyra

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése