Szeretett Testvéreink!
Nagy változásokon mentek most keresztül. Felszínre kerültek,
kerülnek olyan emlékeitek melyekről azt gondoltátok, már feldolgoztátok,
letettétek, elengedtétek. Valahol mélyen legbelül mindig éreztétek, hogy valami
nincs rendben. Most van itt az ideje a sebek felszakításának, hiszen még ott
vannak és a látszólagos gyógyulás mélyén ott a lüktető seb. Mely újra, és újra
lüktetni kezd, amíg végérvényesen szembe nem mertek nézni vele. Miért cipelitek
a múltat? Nincs jelenetek? Jövőtök? Nem
arra felé kéne hát haladnotok? Mindig visszafelé néztek, a múlt sebeit
nyaldossátok, nem mertek szembenézni legbensőbb sérelmeitekkel, félelmeitekkel.
Hozd felszínre, ha még oly fájó is az emlék. Nézz szembe vele, keresd az
ok-okozati tényezőt. Ne felelősöket keress! A felelősség áthárítása nem vezet
eredményre, hisz Te is ott voltál, Te is szereplője voltál a történetnek. Nézz
magadba, mit tennél ma másképp. Másképp tennél, döntenél? Valószínűleg igen.
Most nyugodtan érezd át fájó emlékeidet, menj le egészen saját poklod bugyráig.
Nem baj, ha felszakítod lelked sebeit, megéled az elvesztést, bánatot. Sírj nyugodtan,
nem lát senki. Most nem számít milyen kicsinek érzed magad. Tedd fel a kérdést
magadnak: mit tennél ma másképp? Azon a történeten már nem tudsz változtatni,
de a legközelebbi szituációban már tudni fogod a választ. Engedd el a fájó múltat.
Bocsáss meg magadnak, és bocsáss meg másoknak is! Ne tárolj gyűlöletet,
félelmet a fény helyén. Legyen világosság benned. Nézd, kedves, a kezünk
nyújtjuk feléd, tárd ki szíved és fordulj te is felénk. Szívünkből szívedbe
áramlik a szeretet, csak nyisd meg szíved kapuit, befogadva a Fényt, mellyel
emlékeztetünk téged arra csodálatos fényből született lényre, aki eredendően Te
vagy! Kérdezted már magadtól, hogy miért gyűjtöd magadba a szomorúság, bánat
emlékeit? Miért abból őrzöl többet, mint szép emlékekből? Miért erősebb a
félelmed a bizalomnál? A gyűlöleted a szeretetnél? Hová lett belőled a bizalom,
mellyel Atyád fordul feléd? Nyisd meg szíved legmélyebb zugait, keresd meg ott
Őt. A szeretetét, a bizalmát, mit beléd helyezett születésedkor. Miért
felejtett el szíved emlékezni az Ő szeretetére? Mert fontosabb lett számotokra
más szerelme. Lekorlátoztátok önmagatokat a fizikai síkotokra. Ideje lenne
felébrednetek csipkerózsika álmotokból és szembenézni igazi önvalótokkal. Miért
kívül keresed a szeretetet, a szeretet benned él, Ő benned él, saját magából
adott Neked Életet! Hát nézz magadba, gyermek, s találd meg fényesen ragyogó
csillagod szíved mélyén. A ott lesz Ő, ki mindig, minden körülmények között
szeretett, de azzal, hogy elfelejtetted, hogy Te ki vagy, ezzel elfelejtetted
Atyádat is. Ne kívül keresd önmagad, a szíved mélyén leled meg az igazat!
Ptah csoport
2010. február 9. Kyra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése